Peter Malick ismerős lehet mindenkinek a blues rétegből, aki amellett, hogy egy kiváló gitáros, producer is és a Hair című musicalnek a zenei rendezője.
A New York City albumot Norah Jonesal vették fel közösen, akitől ez az egyik kedvenc lemezem. Gyöngyörű énektémái és a zenekar játéka tökéletesen kiegészítik egymást. A nyitó dal szövege fogott meg a leginkább, átjön a hangulata az egész dalnak.
Tipikus olyan zene, amit akkor hallgatsz amikor az országúton mész egy lakókocsiban, felpakolod a mezítelen lábadat az ablakba, felteszed a fekete napszemüvegedet és félrebólintott fejjel nézed a melletted elhaladó tájat. Lágy, gyermekded dallamokkal vannak teletűzdelve a számok, jó dinamikával. Akkor tetszett leginkább ez a lemez, mikor egyszer félálomba merültem és ez a hét szám ment a lejátszóban.

http://rapidlibrary.com/index.php?q=the+peter+malick+group+featuring+norah+jones

Fogj egy gitárt cselloval, menj el a barátoddal és üljetek le az élet fája alá. Körülbelül ilyen hangulata van Maxim Nucci zenéjének. Számomra ismét bizonyítékok az ő dalai arra, hogy pár akkordból milyen jó dallamokat lehet összehozni. A Yodelice felállása sokat ad az album világához. Egyszál akusztikus gitárral vannak megírva a számok, amiket egy csellista barátja kisér le. Ezenkívül Abraham Laboriel Jr. dobol pár számban. Hogyha valaki meghallgatta Andy McKee lemezeit, ez nagyjából az ellentéte lehet hangulatban.
Szép melankólikus dallamok, lágy mély csello hangok bukkannak fel néhol teljesen elvétve. Az énekkel teljesdik ki a zene igazán. Marianne Groves, egy kanadai színésznő jó szövegeket illesztett a Tree Of Life album zenéjéhez és írt különböző történeteket, szavakba öntve a melódiákat.

Nagyon nehezen találtam meg az albumot: http://www.torrentdownloads.net/torrent/1010140/Yodelice+-+Tree+of+life+-+mp3%40320kbps

Érzés, áramlás és gyönyör. Ezekkel a jelzőkkel tudnám leginkább jellemezni a kedvenc gitárosomnak a zenéjét. Isten megteremtette a földi paradicsomot, Andy McKee pedig a zenei paradicsomot számomra. Legkedveltebb albumom úgyszintén az, amelyiket először hallottam tőle Art Of Motion címmel. Minden egyes száma valami másért fog meg. Enyhén melankólikus, de felvidítóan és megnyugtatóan melankólikus játéka, volt hogy nem egyszer könnyeket csalt a szemembe.
Hallgatni, mint nézni egyaránt élvezet. Sokszor figyeltem felvételeket tőle és nem bírtam levenni a tekintemet róla.
Amit ember művelni tud egy szál akusztikus gitáron, azt Andy McKee eljátszotta és még mindig eljátsza. Szabadulni nem bíró érzés kerekedik rajtunk felül és húz mélyen magába.
A CANdYRAT kiadó előadóit érdemes nagyon megnéznie annak, aki szereti az Andy McKeehez hasonló zenészeket. Csupa jó zenéket találhatunk náluk, nem is értem, hogyan találtak meg ennyi karakteres és jó zenét. Adok egy linket, ha valaki kedvet kapna beletekinteni a CANdYRAT repertoirjába: http://www.candyrat.com

Albumot itt lehet megszerezni: http://filespump.com/download/11421430-andy-mckee-art-of-motion-rar.html

Egy nagyon energikus és friss zenét szeretnék megosztani veletek. Az első számuk, amit hallottam tőlük fogott meg a leginkább és maradt a kedvencem továbbra is annak ellenére, hogy a többi számuk a Fairytales From A Mayfly albumról is kiváló. Ez a szám pedig nem más, mint a “Dance Of The Manatee”.
Mikor hallgattam a számot és az egész albumot megteltem energiával, ami feldobott. Rengeteg nagyon jó eltalált témájuk van, a refrénjeiket pedig nem tudom kiverni a fejemből pozitív értelemben.
Hozzák kicsit azokat a motívumokat, amik engem arra emlékeztetnek, mintha egy népmesében lennék. Kicsit abszurd, néha banális mesében, de nekem nagyon tetszik ez a hangulat, nagyon eltalálták. Külön felhívom a figyelmet arra, hogy az énekes: Darroh Sudderth mennyire energikusan adja elő a szövegeit, ritka az ilyen.

Ha megtetszett innen le lehet tölteni: http://rapidshare.com/files/38238421/fair.zip